|
Élet
Rohadt az élet, meghalni félek. Nincs semmi amiért éljek... Ne higyj a sötét és gonosz világnak. Az emberek azt mondják szeretnek, imádnak... De ez mind hazugság, egy mese. Tudom, hogy nem szeretsz már te se. Azt mondják ne sírj, csak nevess. Azt mondják ne csinálj mást, csak szeress. De nem tudsz már soha többé szeretni. Nem tudsz már többé szerelmet szerezni. Csak égnek a könnyek csillogó szemedben. Nem foghatod senki kezét a kezedben. Csak a halálra gondolsz háborgó lelkedben. S hordozod törött szívedet fáradt testedben. A zene nyugtat meg, semmi más. Beveszel pár gyógyszert, de semmi hatás. Az igazi fájdalmat nem gyógyítja semmi. Az ember úgy érzi nem szereti senki. Azt mondod szeretsz, de tudom, hogy hazudsz. Istenem, miért csak hazudni tudsz... Nem tudom hol rontottam el. Hangosan kérdezem, a sötétség felel. Nem tudom mi a baj velem. Csak vagdosom tovább a kezem...
Maroknyi lét
Maroknyi lét,s megfojt egy kéz. Nem kapok levegőt lassan megfulladok. Sikolyra nyílik a szám,de hangot nem hallatok. Körbe járom testemet,megérintem. Átsuhan rajta kezem,halott vagyok. Eső esik,a föld fogja maradok. Kapukat nyitok,de mind üres. Nem találom a helyem,mind felületes. Suttogást hallok,de mégis egyedül vagyok. Nincs pokol,se menny az élet végtelen. Üres tekintetek bámulnak rám visza. Mindenki a világ fogja. Nincs remény,h újra élhetsz. Majd lassan elfelejted a léted. Elfelejted milyen is a lelked. Nem látod magad a tükörben. Mert nincs ruhád,nem létezel. Nincs barát,se Isten,se Sátán....csak az egyszerű halál.....
Néma csend van,hallgat a világ, a sötét éjszakában nem nyílik a virág, én sem beszélek,csak ülök és hallgatok, lelkem legbelül testemben már halott, s szívemet is a fájdalom,ami összetartja, testemet a bánat nyugodni nem hagyja, csak remegek,könnyeim a földre esnek, ordítanék egy nagyot,de azzal megtörném a csendet, így csak ülök és csendben reszketek, szívemnek már vége,de meghalni nem merek...
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
