|
VIII. Mozart: Ich würd'auf meinen Pfad (KV 340/c)
Oly gyakra néznék...
Oly gyakran néznék sírva messze Hol a bús ösvény vége vár, Ám aki tudja szenvedésem Az úton szánakozva áll.
A nap hevét mely holtra bágyaszt, A villámot ,mely földre ránt látja, s eképp szól hű barátom: "Ne félj én jól tudom mi bánt"
Nem gyógyít az, hogy látva kínom, segélni gyönge, nem lel írt, és csak a könnye hullik némán De szívem sejti: "Értem sírt."
És vígan hágok át a tüskén, "ő lát ha vérzem", szólok majd; s vérem ha fogytán, s elhanyatlom, ő szól: "Lám küzdött és akart"
| |