Meg�l az �jjel

Meg�l az �jjel,
M�r nem b�rok a k�jjel.
Simogatom, s � remeg eg�szen
�rzem a gy�ngy�z� ver�t�ket testemen.

Vad v�gyak kalandora vagyok,
De most �rint�s�re t�rdre rogyok.
Ketten vagyunk, lassan alkonyodik,
Test�nk mindj�rt egybefolyik.

�sszecsapunk, reng a F�ld
Mar�somt�l teste eg�szen z�ld.
Idegen e v�gy, a pillanat izz�tja fel,
Testem mindj�rt az �v�vel telik el.

R�nk szakad a vad �s �rj�ng� este,
A hold minden mozdulatunkat hangtalan leste.
H�s�ba v�jtam k�t kezem eg�szen,
�m � nem t�ntorodott, harcol mer�szen.

�sszecsapunk, beleremeg az �jszaka,
Test�t t�pem, cib�lom, de mindhi�ba.
S�s ver�t�k�t�l nedves az ajkam,
�m ez m�gis oly �des, mint egy balzsam.

Testemet mint egy fek�lyt marj�k ujjai,
�sszerezzenek teljesen, oly hevesek mozdulatai.
�rzem meg�l e pillanat, ha hagyom,
Most meg�llok kicsit, s ezut�n �n ir�ny�tom.

D�l a z�rzavar, ak�r egy tenger,
S elny�lik rajtam, ak�r az �ton a henger.
Ny�sz�rg�k, elter�l�k lassan mint egy foly�,
Mely a tombol� vihar ut�n �jra haj�zhat�.

S most meg�ll egy pillanatra, megsimogatja arcom,
A k�jt�l �gek el, e hely lesz ravatalom,
Belehalok ugyan, de megtagadom a cs�kot,
M�g nem kapok T�le v�rpezsd�t� b�kot.

�veges szememben arca t�kr�z�dik vissza,
Testemr�l teste a nedvet moh�n issza.
V�gyt�l �g az arcom, �m j�ghideg a sz�m,
F�lledt test�vel meleg takar�k�nt borul r�m.

K�t karod v�gy�n simogatta v�gig testem,
Lehunyt szemmel �reztelek, de bevallom n�ha lestem.
Elvak�tott izz� szemed, s �g�v�r�s ajkad,
K�t karommal �leltelek, s �gy eml�kszem hagytad.

S most itt szenvedek, fuldokolva s lihegve,
A ny�jtott gy�ny�r�rt nyerek bebocs�t�st sz�vedbe.
Sz�rny� ez az iram, gyilkol� a hajsza,
�m m�gis mint �s-lovas �gy mozdulok rajta.

� most a minden: a roml�s s a sz�ps�g,
Olyan mintha egy pillanata tartana, a kezdet m�gis oly r�g
Volt, s most ott �llok a v�res-hegy cs�cs�n,
Teljes testemben �sszecsuklok v�ll�ba kapaszkodv�n.

Teste a v�gyak buja kertje,
S �n �r�kre beleveszn�k ebbe,
K�ny�rtelen tud�sa gy�ny�r� �z� �lom,
S e fojtogat�, k�nz� csat�t m�r nem is b�nom.

Mint gyermekek, kik mukkanni sem mernek
Mint fonnyad� gy�m�lcs�k, mik a f�ld�n hevernek,
�gy ny�lunk el a b�nnek szent olt�r�n,
S �lomra hajtjuk fej�nket a holnapra v�rv�n..."