| Megl az jjel
Megl az jjel,
Mr nem brok a kjjel.
Simogatom, s remeg egszen
rzem a gyngyz vertket testemen.
Vad vgyak kalandora vagyok,
De most rintsre trdre rogyok.
Ketten vagyunk, lassan alkonyodik,
Testnk mindjrt egybefolyik.
sszecsapunk, reng a Fld
Marsomtl teste egszen zld.
Idegen e vgy, a pillanat izztja fel,
Testem mindjrt az vvel telik el.
Rnk szakad a vad s rjng este,
A hold minden mozdulatunkat hangtalan leste.
Hsba vjtam kt kezem egszen,
m nem tntorodott, harcol merszen.
sszecsapunk, beleremeg az jszaka,
Testt tpem, ciblom, de mindhiba.
Ss vertktl nedves az ajkam,
m ez mgis oly des, mint egy balzsam.
Testemet mint egy feklyt marjk ujjai,
sszerezzenek teljesen, oly hevesek mozdulatai.
rzem megl e pillanat, ha hagyom,
Most megllok kicsit, s ezutn n irnytom.
Dl a zrzavar, akr egy tenger,
S elnylik rajtam, akr az ton a henger.
Nyszrgk, elterlk lassan mint egy foly,
Mely a tombol vihar utn jra hajzhat.
S most megll egy pillanatra, megsimogatja arcom,
A kjtl gek el, e hely lesz ravatalom,
Belehalok ugyan, de megtagadom a cskot,
Mg nem kapok Tle vrpezsdt bkot.
veges szememben arca tkrzdik vissza,
Testemrl teste a nedvet mohn issza.
Vgytl g az arcom, m jghideg a szm,
Flledt testvel meleg takarknt borul rm.
Kt karod vgyn simogatta vgig testem,
Lehunyt szemmel reztelek, de bevallom nha lestem.
Elvaktott izz szemed, s gvrs ajkad,
Kt karommal leltelek, s gy emlkszem hagytad.
S most itt szenvedek, fuldokolva s lihegve,
A nyjtott gynyrrt nyerek bebocstst szvedbe.
Szrny ez az iram, gyilkol a hajsza,
m mgis mint s-lovas gy mozdulok rajta.
most a minden: a romls s a szpsg,
Olyan mintha egy pillanata tartana, a kezdet mgis oly rg
Volt, s most ott llok a vres-hegy cscsn,
Teljes testemben sszecsuklok vllba kapaszkodvn.
Teste a vgyak buja kertje,
S n rkre belevesznk ebbe,
Knyrtelen tudsa gynyr z lom,
S e fojtogat, knz csatt mr nem is bnom.
Mint gyermekek, kik mukkanni sem mernek
Mint fonnyad gymlcsk, mik a fldn hevernek,
gy nylunk el a bnnek szent oltrn,
S lomra hajtjuk fejnket a holnapra vrvn..." | |
AJÁNLOM AZ OLDALT
